Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 130 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-130
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fekete Károly

2006. március 10.

A szervezett diverzió legjobb ellenszere, ha minél többen részt veszünk nemzeti ünnepünkön, és ha a megemlékezés ugyanolyan méltóságos lesz, mint az elmúlt tizenhat évben minden alkalommal – hangsúlyozta Tamás Sándor képviselő azt követően, hogy feljelentést tett a Kovászna megyei rendőrségen az egy nappal korábban megjelent szórólapokkal kapcsolatban. A szórólapok terjesztése egyértelműen szervezett akció volt, Kézdivásárhelyen egyetlen helyen, Fekete Károly lakásánál találtak ilyet, Sepsiszentgyörgyön elsősorban Gazda Zoltán, Tulit Attila és Ferencz Csaba lakása környékén, Kónya Ádám postaládájában, az MPSZ székházánál bukkantak nyomtatványokra, Kovásznán Gazda József kapujára ragasztották fel, Baróton pedig nagyon sok helyen megjelentek a nyomtatványok. – Valaki megtervezte, kijelölte a helyszíneket, elkészítette a fénymásolatokat, jelezte Tamás Sándor. Véleménye szerint a tervezett diverzió elsődleges célja egymásnak ugrasztani a különböző március 15-i rendezvények szervezőit, másodlagos célja pedig a magyar nemzeti ünnep megzavarása. /Farkas Réka: Minél többen vegyünk részt nemzeti ünnepünkön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

2006. április 14.

Az ÚMSZ szerkesztősége egy Gazda Zoltánt vádló levelet kapott, amelyet Fekete Károly írt alá. A levél szerint a március 15-i rendezvényekre szánt pénzekről nincs elszámolás, az SZNT költségvetéséből hiányzik 600 millió lej. A levél támadta az SZNT vezetőit: „Gazda Zoli (...) csak arra volt képes, hogy (...) elővegye a kloroformból a kommunista kövületet, Csapó Jóskát (...), és előrukkoljon egy szeszbe mártott püspökkel, aki tényleg bort ivott és vizet prédikált.” Gazda Zoltán cáfolta a levél állításait. Elmondta, hogy fontos szerepe volt a rendezvény megtervezésében és megszervezésében, ezt nem pénzért csinálta. Hozzátette: „az utolsó számlát április 11-én fizettem ki, utána nyomban az elszámolást elküldtem dr. Csapó József elnök úrnak.” Gazda azt is elmondta, hogy az SZNT-nek nincs költségvetése, így ebből nem hiányozhat pénz sem. Az ÚMSZ megkereste Fekete Károlyt, aki elmondta: „hamisításról van szó” és rágalmazásnak tekinti a levélben foglaltakat. Előzőleg, március 15-e előtt Gazdát, Ferencz Csabát, az SZNT tájékoztatási alelnökét, valamint Tulit Attilát az SZNT-jegyzőt vádoló röpcédulákat ragasztottak ki ismeretlenek Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton. /Domokos Péter: Levélbotrány az SZNT-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./

2006. június 17.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által június 18-ára összehívott gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlést ellenző röpcédulák jelentek meg Gyergyó­szentmiklóson és Gyergyóditróban. A Szász Jenő, az Udvar­helyszéki Székely Tanács elnöke, valamint Fekete Ká­r­oly, a Háromszéki Egyeztető Tanács elnöke nevével jegyzett röpcédulákat autók szélvédőjén, postaládákban, illetve munkahelyi íróasztalokon találták meg többen, akik szerepet vállaltak a rendezvény lebonyolításában vagy rokonsági kapcsolatban állnak az SZNT-tisztségviselővel. A röpcédulán, amelyben az MPSZ elhatárolódását fejezi ki a rendezvénytől, többek közt ez áll: ,,A ditrói Székely Nemzetgyűlés megszervezése által hűtlenekké válunk az adott szó székelységben közmondásossá vált szentségéhez, a terrorista szervezetekkel meggondolatlanul aláírt szerződések pedig megsemmisítik eddigi munkánk vívmányait”. Szász Jenő és Fekete Károly cáfolta, hogy nevét adta volna a Székely Nemzetgyűlést ellenző röpcédulákhoz, szerintük személyük lejáratására irányuló diverzióról van szó; mindketten részt kívánnak venni a ditrói gyűlésen. /Röpcék és tiltakozók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./

2006. június 19.

Június 18-án Aradon a belvárosi katolikus templom hívei eleget az elődök által az 1768-as pestisjárványtól történt megszabadulás alkalmából tett fogadalomnak, amely szerint évente megszervezendő körmenetben adnak hálát Istennek, illetve fohászkodnak hozzá a tömegpusztító járványok elleni védelemért. A városközpontban énekelve, harangszó közepette körbevonuló menet élén Fekete Károly főgondnok és a feszületet hordó fiatalok haladtak, az Oltáriszentséget Horvát János plébános, a Szent Erzsébet Minorita Tartomány vezetője vitte. Megjelent az aradi önkormányzatot képviselő Bognár Levente alpolgármester is. /(balta): Fogadalmi körmenet 238-adszor. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 19./

2006. június 21.

A vasárnapi Székely Nemzetgyűlést elítélő levél érkezett a Nyugati Jelen szerkesztőségébe Ditróból. Szerzői a következőket írják: “A magyar kormány, a Katolikus Egyház, az RMDSZ, az MPSZ, SZNT és EMNT figyelmébe. A ditrói közösség elkötelezett híve a demokráciának és a szólásszabadság gyakorlásának, amellyel szöges ellentétben áll a falunkban tervezett elnemzetlenítő gyűlések elvével. Tiltakozunk magyar közösségünk önjelölt képviselőinek azon szándéka ellen, hogy a ditrói napok szellemiségét bármiféle Székely Gyülevész célokra kisajátítsák. Megítélésünk szerint az ilyen jellegű tevékenységek sárral fröcskölik be a demokrácia eddigi vívmányait, összetévesztve a szólásszabadságot az előre gyártott eszmék diktatórikus terjesztésével, összetévesztve egy exkommunista parancsnokság alatt álló gyülevész, munkanélküli és tehetségtelen hordát az igazi Nagy Székely Nemzetgyűléssel. A ditrói lakosság ezúton fejezi ki nemtetszését arra vonatkozólag, hogy véleményük kikérése nélkül néhány jól ismert volt kommunista káder – mint például Csapó József, Fekete Károly és Borsos Géza, a tudományos szocializmus fejlesztésének szaktekintélyei saját érdekeiknek megfelelően használja fel a trianoni szerződés aláírásának évfordulóját. Amennyiben az igazság ezeknek  a jövevényeknek az oldalán áll, amennyiben cselekedeteik által csupán jót tesznek velünk, felkérjük őket, hogy a saját portájukon rendezzenek kis- és nagygyűléseket! Nincs szükségünk arra, hogy egy háromszéki munkanélküli idejöjjön feltalálni a spanyolviaszt, miután tervei dugába dőltek mind Udvarhelyen, mind Brüsszelben. Mindaz, amit izgágaságaik elértek, az volt, hogy román zsebpártokkal kössenek szövetséget, és az, hogy okot adjanak a szélsőséges román tömörüléseknek a székelyföldi rendfenntartó erők növelésére, jelentősen hozzájárulva a régió elrománosításához, vagy Isten ments, a marosvásárhelyi események megismétléséhez. Hívatlan vendégek vagytok mifelénk. Ne feledjétek, hogy mi is ott leszünk.” A levelet Mezei József, Bajkó Imre, Fülöp Sándor, Hompoth Ferenc, Simon Mária, Tamás Anna Mária, Csibi Erzsébet, Hompoth Antal, Köllő István, Csibi József, Kovács Árpád és Bíró András írta alá. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

2006. október 5.

Október 4-én az Aradi Magyar Napok keretében zarándoklatot hirdettek a jelenleg Tribunul Axente nevét viselő utcában lévő Damjanich-házhoz, aztán a minorita templom érintésével a belvárosi református templomhoz. A Damjanich-háznál, majd a református templom előterében, Kazinczy Lajos, a tizennegyedik aradi vértanú emléktáblája előtt Pávai Gyula tanár tartott rövid történelmi áttekintést az egykori eseményekről, Fekete Károly egyháztanácsi elnök a minoritáknak az 1848–49-es magyar forradalomban és szabadságharcban, valamint az aradi vértanúk lelki gondozásában és kegyeletük megőrzésében játszott szerepéről beszélt. /(Kiss): Zarándoklat hőseink emlékhelyeihez. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./

2006. november 10.

A Magyar Polgári Szövet­ség kézdiszéki szervezete értesülve Szili Katalinnak, a Magyar Országgyűlés elnökének kézdivásárhelyi látogatásáról, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy a Székely­földet még mindig olyan politikusok vezetik, akik feladják a méltóságukat érdekeikért. Tiltakoznak az ellen, hogy olyan magyarországi szocialista politikusokkal koszorúzzanak, akik megsértették az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, durva rendőri módszerekkel szétverve a békésen ünneplő tömeget. Ez azt bizonyítva, hogy Magyaror­szágot még mindig a volt kommunista diktatúra kiszolgálói vezetik. /Dr. Fekete Károly: Feladják méltóságukat érdekeikért (Tiltakozik az MPSZ kézdiszéki szervezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

2007. szeptember 22.

Az európai parlamenti választásokra készülve Kézdivásárhelyen a református imaházban tanácskoztak a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kézdiszéki szervezeteinek vezetői és mindazok, akik részt kívánnak venni Tőkés László független EP-képviselő-jelölt kampányának támogatásában. Dr. Fekete Károly, az MPSZ kézdiszéki kampányfőnöke tájékoztatott: a jelenlevők Tőkés László püspök független jelöltként való indulásával kapcsolatban azt hangoztatták, hogy személyében a romániai magyarságnak hiteles EP-képviselője volna. Sógor Csaba szenátor, az RMDSZ-lista második helyezettje a tusványosi nyári szabadegyetemen a székelyföldi autonómiáról szóló fórumon gúny tárgyává tette a székelyföldi területi autonómiát és mentorát, Tőkés László királyhágó-melléki református püspököt is. /Iochom István: Megkezdik a kampányt (Kézdiszék). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./

2008. február 13.

Felső-Háromszéken a Magyar Polgári Párt külön jelölteket indít az önkormányzati választásokon, – közölte dr. Fekete Károly, a Magyar Polgári Szövetség kézdiszéki elnöke. Tamás Sándor parlamenti képviselő javaslatát illetően elmondta: az MPP nem venne részt az RMDSZ által szervezett előválasztásokon, hanem minden kézdiszéki községben és Kézdivásárhelyen saját polgármester- és tanácstagjelölt listát indítana. Az MPP elnöksége kidolgozott egy együttműködési javaslatot, melyet ha elfogad az RMDSZ felső vezetősége, új út nyílik a magyar–magyar együttműködés felé. /Iochom István: Kézdiszéken saját jelölteket állítanak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./

2008. március 13.

Március 11-én Kézdivásárhelyen megtartotta alakuló ülését a Magyar Polgári Párt, melyen Szász Jenő, az MPP elnöke, Székelyudvarhely polgármestere is jelen volt. A közgyűlés kézfelemeléssel Fekete Károlyt választotta a helyi szervezet elnökének. /Iochom István: Megalakult az MPP (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

2008. március 15.

Felső-Háromszéken eddig Kézdivásárhelyen és nyolc községben alakult meg a Magyar Polgári Párt helyi szervezete, jelezte dr. Fekete Károly, a Magyar Polgári Szövetség kézdiszéki elnöke. Kézdivásárhelyen őt, Torján Bokor Bélát, Kézdiszentkereszten Bokor Zoltánt, Csernátonban Máthé Zoltánt, Ozsdolán Bögözi Attilát, Kézdialmáson Fábián Antalt, Lemhényben Illyés Imrét, Gelencén Tamás Lászlót, Kézdiszentléleken pedig Bartók Gyulát választották meg elnöknek. /Iochom István: Alakulnak az MPP helyi szervezetei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

2008. március 31.

Felső-Háromszéken legutóbb Szentkatolnán és Bereckben alakult meg a Magyar Polgári Párt helyi szervezete, közölte dr. Fekete Károly, az MPP kézdivásárhelyi elnöke. /Iochom István: Az MPP Kézdiszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 31./

2008. április 11.

Az MPP megnyitotta székhelyét Kézdivásárhely főterén. Fekete Károly, a kézdivásárhelyi szervezet elnöke elmondta, várnak minden érdeklődőt. Ugyancsak az MPP székházában minden csütörtökön fogadóórát tart Kulcsár Terza József, Tőkés László európai parlamenti képviselő székelyföldi irodavezetője, és Furu Székely Imola, az MPP jogi tanácsadója. /Iochom István: Új székházban az MPP Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 11./

2008. április 22.

Dr. Fekete Károly, az MPP kézdivásárhelyi elnöke bemutatta a helyi polgármester- és tanácstagjelölt-listát. Rácz Károly, az MPP polgármesterjelöltje. Végre sikerült alternatívát állítani, megteremteni a többpártrendszert, a választás szabadságát – mondotta Fekete. Rácz Károly közgazdász jelenleg Bukarestben két sikeres multinacionális céget vezet. Fő célja a város gazdasági fejlesztése, új munkahelyek teremtése. /Iochom István: Rácz Károly az MPP kézdivásárhelyi polgármesterjelöltje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

2008. április 23.

Nyilvánosságra hozta a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei tanácsi listáját. A megyei önkormányzati versenyben teljes, 38 nevet tartalmazó névsorral száll versenybe az MPP, a tanácselnöki tisztségre Kovács István unitárius lelkész pályázik. A megyei tanácsban a jelöltek listáját Fazakas Tibor közgazdász-vállalkozó vezeti, őt követi Fekete Károly állatorvos, Gazda József író, tanár, Fülöp Csaba orvos, Szilágyi Sándor Róbert mérnök-vállalkozó, Tulit Attila tankönyvszerkesztő, Kulcsár Terza József jogász, Benedek Eszter fogorvos, Bartha Sándor mérnök-vállalkozó, Csog Ignác vállalkozó, Bándi Imre tanár, Nagy András gyógyszerész, Furu-Székely Imola jogász, Benedek Barna vadgazdálkodási mérnök és Máthé István szerszámlakatos. Sepsiszentgyörgy városban az önkormányzati helyekért 27 fős listával száll versenybe az MPP. Polgármesterjelölt Csinta Samu, a tanácstagok névsorát Gazda Zoltán vezeti. /Farkas Réka: Leadta jelöltlistáit az MPP. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./

2008. június 7.

Június 5-én az MPP kézdivásárhelyi székházában Fekete Károly pártelnök átadta Rácz Károlynak, a június elsején megválasztott polgármesternek és a tanácstagoknak a mandátumuk elnyeréséről szóló igazolásokat. Elmondta: azt tűzték ki célul, hogy megnyerjék a polgármesteri széket és tíz tanácsi helyet. Ezt a célkitűzésüket teljesítették. Rácz Károly megválasztott polgármester kifejtette, arra szólítja fel a kisebbségben maradt RMDSZ-es tanácstagokat, hogy a város lakóinak érdekeit tartsák szem előtt, járuljanak hozzá a város fejlődéséhez. /Iochom István: Az MPP átvette mandátumait (Kézdivásárhely) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 7./

2008. október 20.

A Magyar Polgári Párt (MPP) autonómiareferendum-kezdeményezése politikai trükk – állította sajtónyilatkozatában Tamás Sándor, az RMDSZ kézdivásárhelyi elnöke. Fekete Károly, az MPP kézdivásárhelyi elnöke valótlanságot állított, amikor azt nyilatkozta, hogy Kézdivásárhelyen döntés született a népszavazás időpontjának kitűzéséről, jelentette ki Tamás Sándor, aki szerint a népszavazásról szóló kézdivásárhelyi tanácsi határozatot az MPP-frakció szakbizottsági jelentés nélkül terjesztette elő. Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester ezt cáfolta. Előzőleg Albert Álmos, az RMDSZ alsó-háromszéki területi elnöke úgy nyilatkozott, szerinte a tanácsosoknak meg kellene szavazniuk a referendumról szóló határozatokat. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője elmondta, hogy a referendumról szóló tanácsi határozat tervezete megfelel az alkotmánynak, de szerinte azt kellőképpen elő kell készíteni. A Demokrata–Liberális Párt (PD-L) Kovászna megyei vezetősége felszólította a prefektúrát, hogy akadályozza meg a kézdivásárhelyi népszavazás megszervezését. /Kovács Zsolt: Tamás Sándor: politikai trükk az autonómiareferendum. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Egyöntetűen fogadta el a kézdivásárhelyi tanács az autonómia-népszavazás kiírásáról szóló határozatot. Két nap múlva a helyi RMDSZ júniusban lemondott elnöke, Tamás Sándor közleményben tiltakozott a tanácsi döntés ellen. A külföldön tartózkodó Tamás Sándor elismerte, utólag tudta meg, valóban szerepel az időpont a határozatban. Az RMDSZ-frakció megszavazta a határozatot, ennek ellenére Tamás Sándor utóbb nevükben tiltakozott. Tamás Sándor legfeljebb ideiglenes vagy leköszönt elnöknek nevezheti magát. /Farkas Réka: Tiltakoznak a népszavazás kiírása miatt (öngólt rúgott a kézdivásárhelyi RMDSZ). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

2009. február 2.

Kézdivásárhelyen sajtótájékoztatót tartott Fekete Károly és Rácz Károly, az MPP helyi elnöke és a város MPP-s polgármestere, aki többek között az ország új, tervezett közigazgatási felosztásáról beszélt. Fekete Károly kifejtette, időszerűnek találják, hogy az önkormányzatok elfogadják a Székely Nemzeti Tanács autonómia-népszavazásra vonatkozó tervezetét. A regionális újraszervezés időszerű ― fejtette ki Fekete Károly ―, mert ha a közeljövőben bekövetkezik Románia regionális újraszervezése, akkor az MPP úgy látja, ezért most kell cselekedni, és most kell kérni, hogy a Székelyföld önálló régióvá váljék. Kézdivásárhely volt az első székelyföldi település, amely egyhangúan fogadta el az autonómia-népszavazás kiírásáról szóló határozatot. Ezt a határozatot György Ervin akkori prefektus megtámadta, eddig egy tárgyalás volt. /Iochom István: A megyei törvényszéken a kézdivásárhelyi határozat (Autonómia-népszavazás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./

2009. február 21.

A felső-háromszéki MPP-sek nem szeretnének elnökválasztást a március 14-i gyergyószentmiklósi kongresszuson, az alapszabályzatra hivatkoznak, amely szerint nem járt le Szász Jenő elnök mandátuma. Fekete Károly, az MPP kézdiszéki elnöke a helyi küldöttgyűléseken kialakult álláspontot tolmácsolta, úgy vélik, „a személyi ambíciókat félretéve, mindenkinek a pártépítésen, az erdélyi magyar társadalmon belüli pluralizmus kibővítésén, a valós demokrácia megteremtéséért kellene dolgoznia”. A felső-háromszékiek a sepsiszentgyörgyi nyilatkozatokra reagáltak. Gazda Zoltán alelnök egy héttel korábban jelentette be, a megyei szervezetnek lesz elnökjelöltje a párt országos kongresszusán. /Farkas Réka: A felső-háromszéki MPP nem szeretne más elnököt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./

2009. július 11.

Dr. Fekete Károly, a Magyar Polgári Párt országos alelnöke, kézdivásárhelyi elnök sajtótájékoztatón ismertette az MPP álláspontját több aktuális kérdés kapcsán. A sajtóban az utóbbi időben gyakran felmerült, hogy az MPP-t egy személy, Szász Jenő vezeti. Ezzel Fekete nem ért egyet, hiszen az MPP-nek már megalakulásakor az volt a célkitűzése, hogy az önkormányzati választásokon önállóan lépjen fel, politikai ellenfélként méretkezzék meg, de a parlamenti, EP- és elnökválasztásokon közösen, együttműködve az RMDSZ-szel és más politikai szervezetekkel. Sokan azt állítják, hogy az elnök egyeduralma miatt nem valósulhatott meg a tényleges magyar összefogás. Ez nem igaz – mondotta –, az MPP-nek van egy országos elnöksége, amely a döntéseket meghozza a többség szavazata alapján, ennek aláveti magát minden helyi és megyei szervezet. A párt működési szabályzatát javítandó Gyergyószentmiklóson az a határozat született, hogy bővítik az országos vezetőséget, a politikai elnökség mellett létrehozzák a megyei szervezetek egyeztető fórumát, valamint az országos önkormányzati testületet. Az MPP egyik hangsúlyos javaslata az asszimetrikus regionalizmus, mely a Székelyföld területi autonómiája kifejezést foglalja magában oly módon, ahogy azt az MPP programjában megfogalmazták. /Iochom István: Megalakul az MPP megyei szervezeteinek egyeztető fóruma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

2009. november 17.

A nagy sikerű Sztánai Füzetek című sorozatban (Művelődés – Szentimrei Alapítvány) jelent meg Fekete Károly Hatvan év Kalotaszegen. Válogatott írások (1947–2007), Művelődés – Szentimrei Alapítvány, Sztánai füzetek 7. Kolozsvár, Sztána, 2009.) című könyve. Fekete Károly a romániai pedagógus-társadalom ama, mai Kós Károlya, aki több mint hat évtizeden keresztül előbb a kolozsvári Igazság, majd később a Szabadság külső munkatársaként-újságírójaként, a Kolozsvári Rádió magyar adásainak a helyi tudósítójaként Kalotaszeg kiváló tollú krónikás-nagymestere volt. A kötet törzsanyagát Fekete Károly művelődésszervezői és pedagógiai tevékenységét föltérképező írások, valamint a szerző különböző sajtóorgánumokban (Kalotaszeg, Igazság/Szabadság, A Hét, Faclia, Szemfüles, Művelődés) megjelent írásainak reprezentatív cikkbibliográfiája (1966–2000) egészíti ki. /Bréda Ferenc: Kortárs krónika az örök Kalotaszegről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

2010. november 20.

Kálvincsillag – a magyar reformátusság lapja
Október végére, a Reformáció ünnepére jelent meg az egységes Magyar Református Egyház magazinja. A Kálvincsillagban az egységes református egyház valamennyi egyházrésze bemutatkozik.
Emellett tematikus cikkekben az oktatással, az ifjúsággal, a reformátorok örökségével, az egyházzenével, a misszióval is foglalkozik a tervek szerint évente egyszer megjelenő lap.
Az igényes kivitelű, 136 oldalon, 35 ezer példányban megjelent magazin szerkesztői gárdája a kilenc Kárpát-medencei egyházrész delegáltjaiból jött össze, akik főszerkesztőnek Fekete Károly, debreceni teológiai tanárt, a Református Tiszántúl című egyházkerületi lap felelős szerkesztőjét választották meg.
A Kálvincsillag ingyenes kiadvány, mostanra valamennyi részegyházba eljutott. Az egyházkerületek terjesztésében jut el a gyülekezetekhez. A magazin az interneten is olvasható, a https://kalvincsillag.majus22.org/oldalon.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2011. november 19.

130 éves a Kölcsey Egyesület
A múlt kötelez!
A Kölcsey Egyesület megalapításának 130. évfordulója alkalmából, ma és holnap Kölcsey-napokat szerveznek.
A kétnapos program ma délután a Jelen Ház nagytermében kezdődött. Előbb Matekovits Mária olvasta fel Matekovits Mihály Pedagógusok a Kölcsey Egyesületben című tanulmányát, amely átfogó képet nyújtott a tanároknak az egyesület életében betöltött szerepéről, nem feledkezve meg arról sem, hogy az 1990-es újjáalakulás óta is számos pedagógus vállalt ebben szerepet. Hogy lehetnének többen is? Ez már más kérdés.
Ezt követően Ujj János történész mutatta be az Almási Gábor, Fekete Károly és Jankó András által írt, A Kölcsey Egyesület története című kötetet. Almási Gábor kisiratosi történelemtanár történészi alapossággal, a rendelkezésére álló dokumentumok felhasználásával az 1881-es megalakulástól az 1944-es gyakorlati megszűnésig, Fekete Károly az 1990-es újjáalakulástól – megfelelő dokumentáció híján! – főként emlékezetből, baráti beszélgetésekből 2009-ig, Jankó András jelenlegi elnök napjainkig foglalta össze az egyesület igencsak gazdag, időnként viharos történetét.
A megszólalók – természetesen – nem feledkezhettek meg a néhai Pávai Gyuláról, akinek konoksága, megszállottsága éleszthette újjá 1990 januárjában az akkor már több évtizede tetszhalott egyesületet.
Hevesi József a Tóth Árpád Irodalmi Kör meleg köszöntőjét tolmácsolta, s a meleg hangulatú összejövetel egyhangú végkicsengése az volt, hogy a múlt kötelez, s ezért – nemzeti kultúránk megőrzéséért, hagyományaink ápolásáért – most már nekünk kell tennünk, s nem is keveset.
A Kölcsey-napok ma, szombaton zárulnak: 10 órakor a Kultúrpalota falán ünnepélyesen leleplezik a Kölcsey Egyesület emléktábláját. Ezután a Kultúrpalota nagytermében kerül sor az Arad megyei magyar kórusok II. találkozójára, amit állófogadás követ a Jelen Ház nagytermében.
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

2012. február 25.

Beszámoló és tisztújító közgyűlést tartott a Kölcsey Egyesület
Lesz-e elég energia és pénz?
Hozzáállás kérdése, miként minősítjük a Kölcsey Egyesület csütörtök délutáni beszámoló és tisztújító közgyűlését. Rosszindulatúan azt mondhatnánk: tisztségviselőkkel, újságírókkal együtt összesen 21-en gyűltek össze, azaz gyér volt az érdeklődés.
De az, aki végig ülte a közel kétórás összejövetelt, azzal az élménnyel is távozhatott, hogy számos érdekes ötlet, javaslat hangzott el, amelyek életbe ültetése akár újabb fellendülést is hozhat az Egyesület életében. És nemcsak abban...
A közgyűlés Jankó András leköszönő elnöknek a tavalyi évről szóló beszámolójával és az idei esztendő elképzeléseinek a felvázolásával kezdődött. Ezeket nem részletezzük, hiszen a Nyugati Jelen február 20-i lapszámában az érdeklődők olvashattak róluk. Berecz Gábor titkár érdekes, főként anyagi vonatkozású háttér-információkkal egészítette ki az elhangzottakat, amelyek tulajdonképpen nem okoztak különösebb meglepetést, hacsak azt nem: miként lehet a mai világban működtetni Romániában, Aradon egy magyar művelődési egyesületet?!
A beszámolók elfogadása után – a jövőépítés szellemében – számos észrevétel, javaslat hangzott el, főként három témakörben, egyik sem nélkülözve az anyagi vonzatot.
Az egyik a Havi Szemle „tervezett vesztességgel” való megjelentetése, a másik a megyei magyar kórustalálkozó folytatása, a harmadik a különböző szervezetekkel való együttműködés kérdése volt.
Az utóbbival kezdve, egyrészt azok a bíráló megjegyzések kerültek terítékre, miszerint miért társult újabban az Egyesület az RMDSZ-szel bizonyos ünnepi rendezvények alkalmával, másrészt azok az igények, hogy az Aradon működő civilszervezeteknek szorosabban kellene együttműködniük. Fekete Károly megjegyezte, hogy a Kölcsey Egyesület megalakulásától kezdve mindig hatalom közeli „politikát” folytatott, ezért is lehetett olyan sikeres, hiszen ez komoly anyagi hátteret biztosított. Az már más kérdés, hogy a sokat emlegetett „turáni átok” ma is hat, és – bár az egyre fogyatkozó törzsközönség ugyanaz! – az aradi magyar civilszervezetek többnyire egymás ellen, és nem egymást erősítve működnek. Az sem gyógyír, hogy ez másutt – például Svédországban vagy Norvégiában – is így van.
A Havi Szemle az utóbbi időben mind színvonalban, mind kivitelezésben előre lépett, megjelentetése anyagi hátterének biztosítására több érdekes javaslat is elhangzott.
A megyei magyar kórustalálkozó megszervezése jó ötletnek tűnt, tavaly, a 130. évi jubileum alkalmából azonban szinte csődbe ment. Az ötlet továbbra sem elhanyagolható, ám a kereteket, az anyag háttér biztosítását alaposan át kell gondolni.
Apropó, anyagi háttér! Az aradi magyar civilszervezetek – főként a művelődésre orientáltak – hatékonyabb együttműködése ebben is kamatozhat, hiszen a pályázati lehetőségek összehangolt kihasználása több pénz hozhat a „házhoz”, mintha egymás ellen küszködnének.
Nyilván nem maradhatott szó nélkül a Kölcsey Diákszínpad további működtetése, valamint a Fecskés Könyvek jövője sem. Tervek vannak, a munka zajlik, hamarosan a nagyközönség is találkozhat az eredményekkel
A tisztújítás alkalmával az új elnökségbe beválasztották Berecz Gábort, Fekete Károlyt, Jankó Andrást, Juhász Bélát, Hadnagy Dénest, Oláh Gabriellát és Vágási Mártát. Az elnökség első ülésére a jövő héten kerül sor, ahol megválasztják a tisztségviselőket. Különösebb meglepetés nem várható, minden bizonnyal elnökként újraválasztják Jankó Andrást, titkárként Berecz Gábort.
A már említett január 20-i cikk címe Jubileumi év után – megújuló erővel? volt. Így, kérdőjellel. Nem egészen biztos, hogy a kérdőjel felkiáltójellé egyenesedett, de a közgyűlésen körvonalazódott néhány biztató jelenség. A továbblépéshez szükséges az új vezetőség nyitottsága – főként a fiatalok felé! – és kitartása. De ehhez elengedhetetlen a közösség fogadókészsége is.
Vagyis tennivaló van elég!...
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

2012. március 9.

Régi hagyományt elevenít fel a Kölcsey Egyesület
Ujj János újabb könyvének bemutatója
A Kölcsey Egyesület február 23-án megtartott beszámoló és tisztújító közgyűlésen elhangzott számos javaslat közül az egyiket máris életbe ültetné az új vezetőség.
És ez nem más, mint a korábban sikeresen működő előfizetői rendszer, pontosabban az, hogy azok a tagok, pártolók, illetve mindenki, akinek fontos az aradi magyar közművelődési élet, és évi 100 lej támogatói tagdíjjal segítik az Egyesület működését, azok ingyen juthatnak az évente megjelenő két Fecskés-könyvhöz és a hat Havi Szemléhez (kéthavonta jelenik meg). Ugyanakkor az év második felében megjelenő második Fecskés-könyvben közzé teszik azok névsorát, akik ily módon segítették az év folyamán az Egyesület tevékenységét. És ha idejében szeretnének értesülni az Egyesület rendezvényeiről, azokról e-mail-címükön rendszeresen tájékoztatják is.
A Kölcsey Egyesület elérhetőségei: Jankó András elnök, tel.: 0754-660-744, Berecz Gábor titkár, tel.: 0723-897-746, Fekete Károly elnökségi tag, tel.: 0722-275-652, e-mail-cím: [email protected].
A felkínált lehetőségre nem kell sokat várni, ugyanis az első „ajándékkönyvet”, a Fecskés könyvek sorozat 23. darabját, Ujj János Aradi századok – várostörténeti tanulmányok, esszék /Az aradi Kölcsey Egyesület könyve/ című legújabb kötetét 2012. március 14-én, szerdán 17 órakor mutatják be a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében. A kötetet Friss Panián Iván olvasószerkesztő és Nagy István tördelőszerkesztő ismerteti.
Minden érdeklődőt szeretettel várnak!
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

2013. január 16.

Egységes erdélyi magyar nemzeti oldal megteremtését kérik MPP tisztségviselők
"Szilárd meggyőződésünk, hogy szervezeti egységünket, önállóságunkat megőrizve az egységes erdélyi magyar nemzeti oldal megteremtésén kell közösen munkálkodnunk, ütőképes, hatékony alternatívát felmutatva a posztkommunista erőket toborzó és a beolvadást elősegítő erőkkel szemben."
A fenti kijelentés egy szerkesztőségünkbe eljuttatott nyilatkozat része, amelyet Farkas Csaba MPP- alapító alelnök, Márton Zoltán, országos MPP-alelnök, Fazakas Tibor volt országos alelnök, Kovács István lelkész, Vass Imre megbízott Maros megyei elnök, Fekete Károly Kovászna megyei alelnök, Bálint József sepsiszentgyörgyi városi elnök, Lukács László kézdivásárhelyi városi elnök, Nagy István baróti városi elnök, Thamó Csaba Hargita megyei képviselő, Szigethy Kálmán Kovászna megyei elnökségi tag, valamint Rákosi János kézdivásárhelyi városi elnökségi tag látott el kézjegyével.
A nyilatkozat aláírói "az elmúlt időszak történései tükrében és majd negyedszázaddal a sorsfordító 1989-es események után, aggodalommal figyelve és megértve erdélyi magyar sorstársaink társadalmi és közösségi helyzetét, valamint elvárásait", szükségesnek látták az erdélyi magyar közvéleményhez fordulni, mivel "az elmúlt időszakban a párt irányvonalában olyan változások történtek", amelyek az MPP által felvállalt értékeket veszélybe sodorhatják. Véleményük szerint a Magyar Polgári Párt "egyre inkább az elmúlt 22 évre jellemző háttéralkuk, a magyar nemzetpolitikai célokat háttérbe szorító konjunkturális és elvtelen egyezkedések irányába sodródik, elveszítve és elbizonytalanítva tagsága és szavazótábora egy részét".
Az aláírók vallják, "a Magyar Polgári Párt eredeti szellemiségére, mint a belső rendszerváltás motorjára, szükség van az erdélyi magyar politikai palettán, egy erős, egységes jobboldal részeként, mely párbeszéddel és együttműködéssel dolgozik minden magyar politikai, egyházi és civil szervezettel nemzeti céljaink érdekében".
"Hisszük, hogy az a közösségi igény, mely szerint nemzeti ügyekben összefogás születtessék, felülír minden olyan egyéb szempontot, mely az elmúlt két évtizedben gátolta és eredménytelenné tette az erdélyi magyar közösség megmaradását és fejlődését garantáló nemzetpolitikai célokért való nemes küzdelmet", olvasható többek között a január 12-én Szovátán megfogalmazott nyilatkozatban
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),

2013. február 28.

Isteni tanítók és világi táltosok
Kalotaszegi fények a tények tükrében
Már Fekete Károly első, 2009-ben napvilágot látott, nagy sikerű önéletrajzi dokumentumkötetének a megjelenésekor (Fekete Károly: Hatvan év Kalotaszegen. Válogatott írások 1947–2007. Művelődés – Szentimrei Alapítvány, Sztánai füzetek 7. Sorozatszerkesztő Szabó Zsolt. Kolozsvár–Sztána, 2009.) Balogh Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének az igazgatója találó módon így jellemezte a szerzőt: „Fekete Károly Kalotaszeg krónikása. A legutóbbi 60 év terméséből olvasható válogatás rendkívül sokszínű: van köztük irodalmi értékű, történelmi témájú visszaemlékezés, tanügyi, turisztikai, kulturális tárgyú írás – mind, megannyi apró mozaik Kalotaszeg változó társadalmának nehezen megrajzolható képéből.” (i.m., 181. old.)
Ezúttal Fekete Károly egy újabb dokumentáris igényű–alapvetésű, s nemkülönben jelentős információs gazdagságú kötettel (Fekete Károly: A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen. Önéletrajzi feljegyzések, 1935–1990. Művelődés – Szentimrei Alapítvány, Sztánai Füzetek 11. Sorozatszerkesztő Szabó Zsolt. A borító Kós Károly grafikájának felhasználásával készült. Kolozsvár – Sztána, 2013.) lepi meg a közeli múlt gyakorta zűrzavaros forgatagában akarva-akaratlanul is részt vevő s az eltelt század alapvetően meghatározó társadalom- és kultúrtörténeti mozzanatai iránt érdeklődő avagy e korszak meggondolkoztatóan vargabetűs, szellemi hajtűkanyarjait megérteni óhajtó olvasót.
A Fekete Károly-i, tablószerűen összeállított, önéletrajzi és egyben kortörténeti jellegű, átfogó dokumentumgyűjtemény és -antológia második kötetét képező mű Ajánlásában Péntek János ezt írja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által 2003-ban Ezüstgyopár-díjjal kitüntetett s a közel hat évtizedes didaktikai, kultúrpolitikai és -menedzseri tapasztalat birtokában a múlt néhol fordulatos, néhol meg folyamatosan változó eseményeire visszatekintő szerzőről:
„Nem szokványos tanítói életpálya az 1928-ban született Fekete Károlyé, és ennek tulajdoníthatóan nem szokványos az a pályakép sem, amelyet most – korabeli iskolai dokumentumokkal, újságcikkekkel, fényképekkel kiegészítve – közread.” (i.m., 7. old.)
Az immár történelmiekké patinásodott és tekintélyesedő korszakokat fölelevenítő, izgalmas dokumentumkötet nemcsak társadalomtörténeti szempontból egyedi mű. Tudniillik Fekete Károly egy, a szerzőre személyesen jellemző, átütő, széles látókörű, sziporkázó s az olvasót mindenképpen lekötő, majdhogynem mágikus mega-humorral ismerteti a különben tudományos pontosságú és éleslátó tárgyilagossággal bemutatott eseményláncolatokat és történéseket. Sőt, Fekete Károly szakavatottan megbabonázó, ám minduntalan diszkréten értelmezői tolla alatt még az első látásra mókás anekdotáknak tűnő s hatásos csattanókra kiélezett történetek is olyan világian revelatív, szemantikai feltöltöttségű parabolákká válnak a különböző történelmi korok s a társadalmi létezés egészére vonatkozólag, amelyekből mindannyian levonhatjuk a sok értelmű, bölcsességgé emelkedő következtetéseket és léleképítő tanulságokat. Pontosabban egyféle, a befogadást távlatosító, tematikai négyzetre emelés eredményeképpen Fekete Károly nemcsak az egykori és mindenkori első osztályosait ülteti be gyakorlatilag akkor és ott a padba, hanem átvitt értelemben… a nyájas olvasót is, itt és most.
Ugyanakkor Fekete Károly könyve nemcsak mentalitástörténeti, hanem szépirodalmi jellegű, önéletrajzi odüsszeia is, amelyben az erdélyi magyar nyelvű próza immár klasszikussá vált, XX. századi stílusjegyei is fölcsillannak. A kalotaszegi magyar művelődéstörténet közelmúlti keresztmetszetét nyújtva, műve összegző és egyúttal elemző jellegű: a különböző kutatási szempontokból is kiváltképpen fontos monográfia e nagyhírű régió folyamatos fönnállásának s hagyományőrzően korszerű önátörökítődésének az eljövendő korokban kibontakozható sorsvetületeit is fölvázolja.
A számos egyedi adatot, statisztikai fölmérést és összehasonlító kimutatást közzétevő könyv valóságföltáró forrásmunkaként kiváltképpen szilárd kiindulópontot szolgáltathat a XX. századi, kalotaszegi magyar közösség társadalmi, történelmi és kulturális valóságának a szakszerű kutatásához.
(Fekete Károly A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kötetét március 1-jén, pénteken délután 6 órától mutatják be Bánffyhunyadon, a református egyház gyülekezeti termében. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.)
BRÉDA FERENC
Szabadság (Kolozsvár),

2013. április 17.

Kalotaszeg, 1890 és 2013
Rácsodálkozásban, felfedezésekben, de még sok mosolyban is lehet részünk, ha fellapozzuk a Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat legújabb, ámde a 120 évvel ezelőtti kezdetekről regélő legrégebbi számainak antológiáját. Talán nem véletlen, hogy Buzás Pál éppen az 1890–91-ben megjelent folyóiratokat hagyta sorozata végére: az már mindannyiunk számára csak leírásokból, olvasmányokból megelevenedő világot jelent, amelynek az összefüggéseit is úgy kell megfejteni, felkutatni. Mert ahogyan egy napilap egy napig, egy havilap egy hónapig él – és mégsincs ez egészen így: a 19. századi Kalotaszeg antológiában közölt írások is egy szép egésszé illeszkednek össze, hangulatos miliőjét idézve fel egy általunk nem ismert világnak, több mint 120 évvel ezelőtti valóságokat kerek történetekké kovácsolva össze.
Az akkor virágkorát élő, ma már nyomaiban sem fellelhető Jegenyefürdő bérlője, Herrmann Antal néprajzkutató ötlete nyomán Kalotaszeg nagyasszonyával, Gyarmathy Zsigánéval együtt indították útjára a Kalotaszeg című lapot 1890-ben. Az antológiában foglalt írások részletes képet kínálnak a lap alapításáról, a pezsgő jegenyei fürdőéletről, a kalotaszegi gazdasági életről, mezőgazdaságról, oktatásról, de komoly néprajzi tanulmányokat és gyűjtéseket is olvashatunk, amelyek a néprajzkutatás hajnalán születtek, továbbá értékes irodalmi alkotások is megjelentek a lapban. Különleges élmény szembesülni azzal, hogyan éltek egy évszázaddal ezelőtt, hogyan gondolkodtak a kalotaszegiek, mi foglalkoztatta őket, hogyan alakultak a közügyeik. A kishírek közül efféléket tallózott a szerkesztő: Agyonrúgta a ló, A hunyadi Katalin-vásár, A járásbíróságnál nincs semmiféle váróterem, A korcsolyasport, Nyolclábú malac. Bármilyen furcsán hangozzék, de még egész sor újdonsággal is szolgálhat az ilyen ódon cikkek gyűjteménye: nem sokan tudják ma már, hogy Zsobokon márványgyár létezett, Jegenyében messze földön híres fürdő és etnográfusstelep, Bánffyhunyadon szikvízgyár.
Néhány „ínyencség” a tartalomjegyzékből: A Párbaj, A jegenyefürdői színház búcsúelőadása, Kulturális viszonyok Bánffyhunyadon, Körösfő új földeket kap, Meddig terjed Kalotaszeg?, Kalotaszegi szerelmi varázslás, Újesztendei köszöntők Kalotaszegen, A kedves meny, Hogyan csaptak be engem először, A bánffyhunyadi kórház.
Nem véletlen, hogy a Kalotaszeg legújabb, 2013-as tavaszi száma is hírt ad ezen antológia megjelenéséről, és kiválóan illeszkedik az alkalomhoz a sorokból is egyértelműen „halkszavú”, szerény zenész-íróember, Buzás Pál rövid önéletrajzi írása Éneklő életéről. Sorozatban újraközlik dr. Wlislocki Henrik néprajzkutató 1890-es cikkét Az újszülött a kalotaszegi néphitben címmel, a Kalotaszeg falvait bemutató sorozatban ezúttal Magyarléta van terítéken, továbbá ismertetik Fekete Károly A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kötetét, annak márciusi bánffyhunyadi bemutatója kapcsán.
K. E.
Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat Antológia (1890-1891) Szerkesztette Búzás Pál /Művelődés, Kolozsvár, 2012/
Szabadság (Kolozsvár).

2013. április 17.

Hiteles vallomás Kalotaszegről
Nagyvárad- Kedd este a Szacsvay Imre Általános Iskolában mutatták be Fekete Károly nyugdíjas tanító A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című könyvét. A szerzővel Péter I. Zoltán beszélgetett.
Az érdeklődőket Pásztor Gabriella igazgatónő köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szacsvay Imre Általános Iskola nem csupán a diákjai számára szervez színvonalas, színes és tartalmas tevékenységeket, de a nagyközönség irányába is nyitott, például a tanintézet auláját kiállítóteremnek is használják, és honlapot működtetnek. A mostani könyvbemutató érdekessége pedig, hogy a szerző lánya az iskola titkárnője. Székely Hajnalka elmondta: ő és a húga büszkék arra, hogy édesapjukat még hatvan év elteltével is sokan megismerik, szeretik Kalotaszegen, emelt fővel járhat Bánffyhunyad utcáin.
A kötetet ismertető és a nyugdíjas tanítóval, tanfelügyelővel beszélgető Péter I. Zoltán helytörténész megjegyezte: a Sztánai füzetek sorozatban Fekete Károlynak ez a második kötete, korábban Hatvan év Kalotaszegen címmel jelent meg könyve, mely publicisztikai írásait tartalmazza. A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kiadvány viszont az életét mutatja be, Péter I. Zoltán ezzel kapcsolatban Péntek János nyelvész, akadémikus ajánlását, méltatását idézte.
Erdély virágoskertje
Fekete Károly hangsúlyozta: nem tartja magát írónak, csak krónikásnak, viszont örül annak, hogy sokan vannak, akiket érdekel az általa Erdély virágoskertjének nevezett tájegység történetének azon négy évtizede, tündöklő vagy éppen keserves korszaka, melyet ő is átélt, melyről személyes tapasztalatai vannak. 1947-től a nyugdíjazásáig dolgozott kántorként, iskolaigazgatóként, tanfelügyelőként, kultúrfelelősként, majd húsz éven keresztül tanítóként Kalotaszegen, sőt a sajtó, illetve a rádiót is próbálta hitelesen tájékoztatni az ott élők örömeiről, bánatairól, keserveiről, sikereiről. A nyugdíjas pedagógus ismertette családi hátterét is, beszélt arról, hogy székelykocsárdi születésű édesapja hogyan került levitaként Trianon után Kolozs megyébe. Fekete Károly az V. osztályt a kolozsvári Református Gimnáziumban kezdte, ahol az akkori ifjúság megszokott életét élte, majd különböző tanítóképzőkbe járt és 1947 őszén Nagyenyeden szerzett kántorképesítést. És ebben az évben került a képbe Kalotaszeg, ugyanis a tájegység ősi falujába, egy akkoriban színmagyar településre, Zsobokra került kántortanítónak. Itt egy évig marad, majd egy Predeal-i kitérő után tanfelügyelői kinevezést Kolozs megye keleti részébe. A járások átszervezése után többek közt művelődéspolitikával foglalkozott Bánffyhunyadon, az ötvenes években pedig igazgató is volt Körösfőn. Fekete Károly részletesen beszámolt arról, hogy zajlott a pártállami időkben az élet Kalotaszegen, a szubjektív visszatekintés pedig azzal a nem túl optimista felhanggal zárult, hogy napjainkban sajnos Kalotaszegen is egyre kevesebb a magyar, s ebből kifolyólag 12 faluban már nincs is szükség magyar iskolára...
Ciucur Loson czi Antonius.
erdon.ro.

2013. április 28.

Partiumi és felvidéki együttműködés
Április 24–25-én tartották meg a Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban című konferenciát a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). Az előadások és értekezések után az első nap könyvbemutatókkal zárult.
A csütörtök délután kezdődő eseményen a megjelenteket Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem Szenátusának elnöke köszöntötte, emlékeztetve arra, hogy ez a konferencia az egy hónappal korábban Révkomáromban megrendezett hasonló jellegű rendezvény folytatása. A partiumi és a felvidéki református magyar közösséget ugyanazok a sorskérdések foglalkoztatják, hangsúlyozta Pálfi, ezért ennek a konferenciának az egyik célkitűzése az, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést a partiumi és a felvidéki református egyházak között.
Fontos a prevenció
Az első előadó Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke volt, aki a kisebbségben élő református közösségek gondjairól beszélt. Kiemelte az oktatás fontosságát a kisebbségi keresztény közösségek életében, hiszen, mint fogalmazott, „az oktatásban az egyik legfontosabb tényező a prevenció, hiszen okos embereket nevelünk a kisebbségi lét terheinek könnyítésére.” Nagy teher mindenki számára a szegénység, melynek kapcsán szintén a prevenció fontosságát hangsúlyozta a püspök. A prevenciós lehetőségek között a legelőkelőbb hely az igehirdetést illeti meg. „Az első prevenciós eszköz az igével való találkozás. Ahol találkozás van az evangéliummal, ott megszűnik a baj” – fogalmazott Csűry püspök, aki a továbbiakban tudatta, hogy az egyházkerületben mintegy háromszáz gyülekezet van, ezek közül mintegy harminc nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Ugyancsak nehéz anyagi helyzetben van a cigányság, ezért az egyházkerület felvállalta mintegy százötven magyarul beszélő roma gyerek oktatását. Végezetül a püspök kifejtette, hogy a szegénység a legnagyobb kárt az egészségben teszi, ezért van nagy szükség intézményesített formában foglalkozni a betegségekkel. Ezért is vállalta fel a református egyház azt, hogy magyar református kórházat alapítson, tette hozzá.
Teendők
Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egykori püspöke a felvidéki református egyház gondjairól tartott rövid, de szemléletes előadást. Mint mondta, sürgős megoldást igényel a lelkészhiány, a lelki élet felpezsdítése, a gyülekezeti tulajdon visszaszerzése, a konfiskáció leküzdése, a kapcsolatok kiépítése, a presbiterek folyamatos bekapcsolása a gyülekezeti életbe, ugyanakkor javítani kell a lelkipásztorok egymás közötti viszonyát is. Antal János, a KREK külügyi tanácsosa a kommunizmus emlékezetéről tartott előadást, figyelmeztetve arra, hogy a kommunizmus nem egy lezárt korszak, hanem tovább folytatódik a posztkommunizmusban. Ennek egyik oka a kommunista bűnök elszámoltatásának elmaradása, fejtegette az előadó. Az első nap két könyvbemutatóval zárult: Bojtor István Mózes, a nép vezetője című kötetét Tőkés László EP-képviselő, egykori püspök méltatta, míg A Széphalom évkönyvet annak szerkesztője, Fehér József mutatta be.
Van igény a magyar egyetemre
A váradi egyháztörténeti konferencia második napjának első előadója dr. Tóth János, a révkomáromi Selye János Egyetem rektora volt. – Az utóbbi öt évben mintegy ötezer oklevelet kiosztó felsőfokú oktatási intézmény egyik lényeges szerepe abban áll, hogy erősíti a magyarságtudatot és fékezi a magyarság asszimilálását, mondta Selye János. Mint megtudtuk, az egyetem 2004. január 1-jétől kezdte meg működését; az intézményt a szlovák állam tartja fenn. János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora előadásában rámutatott arra, hogy 1989 után lehetett volna állami magyar egyetemet alapítani Romániában, de nem volt meg hozzá a valós politikai akarat, annak ellenére, hogy az RMDSZ már 1990 januárjában meghirdette ezt a célkitűzését. A romániai magyar egyetemi vezetés is felelős ezért a kudarcét, hiszen sokan közülük azt az álláspontot képviselték és képviselik, hogy káros lenne kiválni a román rendszerből és magyar egyetemet kiépíteni.
Konzorciumot!
A rektor szerint Romániában az a fonák helyzet állt elő, hogy magyar egyetemi karokat lehet létrehozni, professzorokat lehet kinevezni, de az ehhez szükséges pénzről a román többségű egyetemi szenátus és kari tanács dönt. A rossz példák közül is az egyik legbeszédesebb a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) esete, ahol folyamatosan halogatják a magyar tanszék létrehozását. „Az RMDSZ feladta a felsőoktatás ügyét. Nincs egyetemi autonómia, mely megadja a döntés szabadságát, pedig nem szűnt meg a magyar közösség egyetemigénye. Bizonyíték erre a két akkreditált magyar egyetem, amelyek azonban a magyar állam pénzéből működnek. Ha ezek az egyetemek konzorciumot alkotnának, akkor létrejönne Romániában a Magyar Tudományegyetem” – mondta János Szabolcs. A magyar egyetemek között ádáz konkurenciaharc folyik, ami szintén nem segíti elő a magyar egyetem megvalósítását, folytatta János Szabolcs. „Nem azon a harminc százaléknyi magyar diákon kellene marakodni, akik érettségi után magyar tannyelvű egyetemre mennek, hanem összefogással el kellene érni azt, hogy a másik hetven százaléknyi magyar diákot is magyar egyetemre csábítsuk, azokat, akik jelenleg vagy román nyelvű egyetemre iratkoznak be, vagy egyáltalán nem tanulnak tovább” – jelezte a rektor.
Makkai Sándor-kiállítás
A továbbiakban számos előadást hallgathattak meg az érdeklődők, ugyanakkor az egyetem Bartók-termében felavatták a Makkai Sándor-kiállítást is. Nyitóbeszédet mondott dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, közreműködött a Csillagocska Néptáncegyüttes ének- és zenekara. A kétnapos konferencia zárásaképpen egy kerekasztal-beszélgetés során összegezték az elhangzottakat.
Pap István. erdon.ro



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-130




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998